2013. május 17., péntek

Vasarely Múzeum előterének szabadtérépítészeti ötletterve




Koncepció

A tervezési területen és annak környezetében jelentkező konfliktusok következtében a múzeum bejárata melletti két, keskeny zöldfelületi sáv elértéktelenedett, állapota erősen leromlott. A múzeum előtti keskeny zöldfelület méretéből, helyzetéből, és a két egység egymáshoz való viszonyából fakadóan alapvetően nem alkalmas egy a múzeum méltó fogadótereként funkcionálni, jelenleg nagyon elhanyagolt, gondozatlan képet mutat. A „senki földjévé” vált területet úgy tűnik, hogy senki nem érzi magáénak, senki sem foglalkozik vele szívesen. Az épület és közterület határán elhelyezkedő zöld előtér (átmeneti zóna) identitásában, környezetéhez való viszonyában is ugyanez figyelhető meg. A járókelő nehezen tudja eldönteni, hogy ez a keskeny sáv vajon a múzeumhoz tartozik -e, vagy inkább az utcához. Ezért nagyon célravezetőnek  tartom a kezdeményezést, hogy egy közösségi kertet hozzunk létre a területen, hiszen a helyiek személyes kötődése ehhez a bizonyos területhez kulcsfontosságú tényező lehet annak jövőjét tekintve.

CÉL: 

A múzeum környezetének rendezése során az egyik legfontosabb feladat, hogy ez a kiemelt térrészlet szolidan illeszkedjen környezetébe, ugyanakkor felhívja magára a figyelmet. Elengedhetetlen, hogy  a rendezett zöldterület figyelemfelkeltő legyen, az épületre és a bejárat felé vezesse a tekintetet, hogy az erre járók észrevegyék, hogy egy múzeum előtt haladnak el.
Koncepciómban nem egy közhasználatra feltárt zöldfelület, sokkal inkább egy reprezentatív fogadótér kialakítását javaslom, mely kiemeli az épületet, hangsúlyozza annak jelentőségét. 
Koncepcióm szempontjából fontosnak ítéltem meg a két zöldfelületi egység vizuális összekapcsolását, egységes zöldfelületként való kezelését.
 Mivel a zöldfelületek felújítására kevés pénz áll rendelkezésre, ezért a kívánt célt nem túl költséges, finom tájépítészeti eszközökkel, illetve ütemezhetőséggel kell elérni. Ilyen finom tájépítészeti beavatkozásnak tekinthető a terepviszonyok rendezése, rézsűk alakítása, a gyepesítés és a megfelelő növényállomány telepítése. A felülnézeti ábrázoláson jól látható a terep geometrizáló, artisztikus megfogalmazása, mely mindkét területegységen következetesen végigfut, biztosítva ezzel a teljes terület karakteres megjelenését. Javaslatomban az épület egyszerűségét, szépségét kiemelő homogén és tömegszerű (gyep, évelőfelületek) növényalkalmazásra törekedtem. 




A tervezési helyszín jelenleg egy gondozatlan, leromlott állapotú zöldfelület, a növénystruktúra átgondolása, a növényállomány felújítása, pótlása erősen indokolt. 
A meglévő fás szárú növényzetből a bal oldali zöldsávban található, viszonylag idős Kislevelű hárs (Tilia cordata) mindenképp megtartandó, hiszen karakteres térszerkezeti elem. Ahogy a fakivágási terv is mutatja a területen található többi növényegyedet azonban kivágásra javasoltam. Térszerkezeti szempontból elhelyezkedésük előnytelen, nem emelik ki megfelelően a bejárati szituációt, valamint korlátozzák a két téregység vizuális összekapcsolását. Közvetlenül a bejárat mellett elhelyezkedő Vérszilva (Prunus cerasifera) gyümölcsfának minősül, ezért kivágása nem kerül sok pénzbe. A faállomány pótlására az Erdélyi berkenye (Sorbus dacica) fajt javasoltam, összesen négy egyedet terveztem a területre. Ugyanez a fafaj alkotja a Szentlélek téren található fasorokat. Megismétlése a múzeum előterében egyfajta hangulati kapcsolatot teremt a Szentlélek Tér és a Vasarely Múzeum előtere között. A fa habitusa és léptéke jól illeszkedik a múzeum egyszerű, fehérre vakolt homlokzatához.



A Múzeum egyszerű, puritán megjelenését a hasonló homogén felületek emelik ki leginkább. Emiatt a bejárathoz közelebb eső területek növényalkalmazását nagy egybefüggű gyepfelületek, és egyöntetű növényanyagból, tömegszerűen telepített évelő- illetve cserjefelületek váltakozása jellemzi.
Különös díszítőértékkel (pl.: hosszú virágzási időtartam, dekoratív őszi lombszín, örökzöld vagy télizöld fajok) rendelkező,  ugyanakkor tömegszerűen is jól alkalmazható cserjefajok.
A zavaró látványok kitakarását a terület hátsó szegmensébe telepített  viszonylag magas, változatos cserjesáv biztosítja. Cserjesávban alkalmazott növények főleg szúrós, örökzöld cserjefajokból állnak, melyek a területen való áthatolást és tartózkodást nem teszik lehetővé.

Az jelenleg bizonytalan téri helyzetek finom terepalakítással jól orvosolhatóak. A területen mindössze 70-80 cm-es szintkülönbségek jelentkeznek. A tereprendezési terven ábrázoltak szerint kialakított karakteres terepformák igazán egyedi arculatot kölcsönöznek a területnek. Az artisztikus vonalvezetésű, geometrizáló terepjáték funkcionális előnyein túl a terület egyik kulcsfontosságú karakterjegyévé válhat.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése